Beszámoló a 2008-as Európai Szociális Fórumról

 

Az idei Európai Szociális Fórumot (European Social Forum, ESF 2008) 2008. szeptember 17. és 21. között rendezték meg a svédországi Malmö városában. A rendezvényre 15 országból érkeztek a résztvevők. A programokat (plenáris előadásokat, szemináriumokat, gyűléseket, workshopokat) 10 témakörben, 35 helyszínen tartották.

A fő témák fellépésre és folyamatos, aktív munkálkodásra hívtak fel az egyenlőségért, a sokféleség tudatosításáért és elfogadásáért, a társadalmi befogadásért és a társadalmi jogokért, a diszkrimináció, a rasszizmus minden formájával, illetve a militarizmussal szemben, egy demokratikus és jogalapú Európa építéséért, a részvételen alapuló társadalomért, a békéért, a szolidaritásért, a nyitottságért és a szabadságért. A tisztességes munkáért, a munka és a munkát végzők méltóságáért, fellépve a létbizonytalanság és a kizsákmányolás ellen. A tudás, a kultúra, az oktatás, az információ és a tömegkommunikációs eszközök demokratizálásáért. Az emberek szükségletein és jogain alapuló gazdasági alternatívákért, a gazdasági és társadalmi igazságosságért, a fenntartható világért, az élelmiszer önrendelkezésért, a környezetei és éghajlati igazságosságért. Az ESF közgyűlése a fórum zárásaként is e témák mentén jelölte ki a 2009. év főbb irányvonalát és teendőit, s a célok megvalósítása érdekében az összehangolt nemzetközi fellépést – tiltakozó akciókkal, stratégiai programok kidolgozásával.

Az ESF-en zajló programokról lehetetlen vállalkozás lenne átfogó képet adni. E helyett most a Comitas Egyesület szellemiségéhez több szempontból is közel álló témában meghirdetett szemináriumról szeretnék röviden beszámolni.
 

Miképp lehet küzdeni a háború, a militarizmus, a rasszizmus ideológiája és az egyházi/vallási összeütközések ellen az iskolában?

A témában olasz (Cobas), francia (FSU), görög (Olme) és spanyol (Ustec-Stes) előadók mondták el tapasztalataikat, amelyek az oktatás több szintjét is érintették, hiszen a címben jelzett problémák az általános iskolától az egyetemi rendszerekig mindenütt jelen vannak. Mindannyian olyan szervezeteket képviseltek, amelyek fellépnek a demokráciáért és a szolidaritásért, a rasszizmus és a militarizmus ellen, feltárják az oktatásban megjelenő problémákat, megoldásokat keresnek és szorgalmaznak, s ha szükséges, demonstrálnak.

Arról számoltak be, hogy mindenütt ideológiai nyomás érzékelhető.
Az olasz előadó, Nicola Giua, egyenesen úgy fogalmazott, hogy Olaszországban a kormány határozza meg, mit taníthatnak, mit mondhatnak a tanárok az iskolában, akik emiatt rettegnek, s ilyen körülmények között nem gyakorolhatják szabadon a hivatásukat. Ha eltérnek a kormány által kijelölt vonaltól, kritikailag viszonyulnak bizonyos eseményekhez, akkor ennek számukra negatív következményei vannak (pl. megrovás, fizetéscsökkentés…).

Franciaországban és Olaszországban már lépések történtek az irányban, hogy kiszorítsák az iskolákból az evolucionizmust, és helyette a kreacionizmus oktatását vezessék be, továbbá a katolikus hitoktatást kötelezővé tegyék. Az állam nagy összegű támogatást nyújt azoknak az iskoláknak, amelyek ezen ideológiákat magukévá teszik. Az előadók viszont a szabad választásnak, illetőleg a kritikai gondolkodásnak az értékét és fontosságát hangsúlyozták. Nem, mintha vallásellenesek lennének, hanem egy adott vallás kiemelését és mindenki számára kötelezővé tételét nem tartják helyesnek és elfogadhatónak. Az uniformizáltság, a kényszer, az egyirányú gondolkodás ellen emelnek szót. Iskolai kötelező hitoktatás helyett vallástörténetet tanítanának: nem egy, hanem minden nagy (világ-)vallásét.

Általánosan tapasztalható az idegengyűlölet, a rasszizmus, a militarista felfogás, a szélsőjobboldali fellépések erősödése, amely ellen az iskolában lehetne és kellene is mit tenni, változatos pedagógiai eszközökkel. A probléma akut és igen komoly: Az olasz iskoláknak, példának okáért, a roma diákok nevét és ujjlenyomatát le kell jelenteniük. Az utcán a roma kislányoknak olyan édességet adnak újfasiszta fiatalok, amelybe robbanóanyagot töltenek. A diákok félnek a terrorizmustól, s ezért helyeslik a militarista politikákat. A mind többekben megjelenő attitűdöt, a destruktív, agresszív magatartást nagyon fontos megváltoztatni, ám az ehhez való utat az egységes irányvonal és az ennek jegyében foganatosított kormányzati intézkedések ellehetetlenítik. Az előadók meggyőződése, hogy nyíltan, őszintén érdemes és szükséges beszélni a diákokkal a szolidaritás értékéről, a roma kislányok esetéről, arról, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy az agresszió valójában mivel jár s hova vezet, mert így lehet a gondolkodásukra hatni, demokratikus felfogást plántálni beléjük. Erre pedig időt és teret kell biztosítani.

 

Készítette: Szász Antónia

Budapest, 2008. szeptember 30.